A törzs a fa szíve: itt áramlanak a tápanyagok, a fa ezzel tör a magasba és hoz évről-évre egymásra épülő új rétegeket, palástokat, melyektől egyre vastagabbá válik a törzse.

A fatörzs legfontosabb rétege a rendkívül vékony kambium. Ez folyamatosan új szöveget hoz létre: befelé a fatestet (évgyűrűket), kifelé a háncsot.

A fatestben áramlik felfelé a víz és a benne oldott ásványi sók a gyökerekből a levelekbe.
A háncsban ellenkező irányban lefelé áramlik a levelekben előállított szerves anyag (cukoroldat) a fa minden részébe, ahol az felhasználja vagy raktározza.

A fatest tavasszal fejlődő rétege a bő üregű vízszállító edényekből (csövecskékből) áll mivel sok vizet kell szállítania. Ezt nevezik korai pásztának (un. tavaszi pászta), mely szélesebb és világosabb, mint a későbbi időszakban létrejövő késői pászta (un. őszi pászta), amely sötétebb színű és vékonyabb.

A kettő együtt alkotja az évgyűrűt.

A fatest belső elhalt évgyűrűi alkotják a gesztet. Ezekbe tartósító anyagok, lignin, fagumi, csersav, festékanyag, ásványi sók épülnek be, és kizárólag mechanikai, tartó funkciójuk marad meg. A vízszállításban résztvevő még élő évgyűrűk alkotják a szijácsot.

Összefoglalva a részek:

1. geszt (holt fatest)
2. szijács (élő fatest)
3. osztódó szövetek rétege
4. élő háncs
5. kéreg

!!! A kambrium kifelé és befelé réteget fejleszt. Az elfásodott geszt képezi a központi támaszt és a külső réteg mindig újra lehámlik. Lényegében így ’nő’ a fa.

A törzs közepén van a bél, amely vékony falú és tágas sejtekből álló szövetet mutat, amely keresztmetszetben három vagy ötszög- alakú.

Érdekesség:
A trópusi fák felépítése egyenletesebb, mivel a trópusi éghajlaton a fa viszonylag folyamatosan, megszakítás nélkül fejlődik, így nem alakulnak ki benne évgyűrűk, eltérő mechanikai tulajdonságú zónák.