A mi éghajlatunkon a gyümölcsfák erős éjszakai fagyoknak vannak kitéve: alig van olyan év, amikor a virágok egy része ne fagyna el.

A virágzás időpontját későbbre tolhatjuk, ha a korona alatti tányérra mulcsot terítünk szét, mert a fedett talajfelszín kevésbé melegszik fel, mint a nyílt. A leghidegebb kora reggel van, röviddel világosodás előtt.

Ezért késő este izzóan forró, nagy kődarabokat tettek a fák alá vagy izzó szénnel telt edényeket állítottak fel, melyeket olajjal átitatott rongydarabbal fedtek le, hogy lehetőleg minél több füst képződjön.

A tűznek nem szabad égnie csak éppen parázslania, hogy a fákat sűrű füstfelhő vegye körbe.
Száz évvel ezelőtt még lehetett kapni füstölésre való, kő- vagy barnaszénnel fűthető kályhákat, éjszakánként kb. 24 darab brikett elegendő volt a füstképződéshez.

Parafin-gyertyákat is használtak a fagy elleni védelemben (fánként egy gyertyával számolva).

Napjainkban már kevésbé kedvelik a füstöléses szereket. Az alacsony termetű fákat a legjobb, ha gyékényszőnyeggel burkoljuk körbe. A fagyérzékeny évelőket vagy kistermetű fás szárúakat a temetőkben használatos olajmécsesek is megbízhatóan melegítik, de ezeket agyagalátétre állítsuk, mert a műanyag alátétek meggyulladhatnak.

Gyújtsuk meg a mécseseket és borítsunk rájuk egy nagy agyagcserepet, amely felmelegszik, és lassan adja le a környezetébe a meleget.

Tipp: Megfelelő növényeket ültetünk, egymás mellé akkor azok kölcsönösen megvédik egymást a betegségekkel és kártevőkkel szemben.